Ha kertet szeretnél, de nincs ötleted hogyan....

... és ha az ötlet megvan, de nincs kedved az ásóhoz, akkor is: 

ONLINE KERTTERVEZŐ ÉS KERTÉPÍTŐ

Csipketojások a kevésbé vonzó oldalról nézve...

Aki követi a facebook oldalamat, az tanúja lehetett az idei húsvéti készülődésemnek.. Némileg rendhagyó volt a dolog, mert nem csak annak a "szokásos" néhány barátnak-ismerősnek készültem, akiknek eddig. Egy kedves eddig ismeretlen mézeskalács készítő keresett meg megrendelésével. Tojáskáim így "futószalagon gyártódtak", sok-sok éjszakába nyúló órán át. A Bécsi Húsvéti Vásár vásárfiai lettek :-)
Így történt, hogy hetek óta szinte minden nap "untatom" ismerőseimet néhány új tojáska képének megosztásával:

Rengeteg lájkot, elismerő hozzászólást, és levelet kaptam, ami igazán szívmelengető dolog..
Viszont van ennek a dolognak egy másik, kevésbé vonzó oldala.. Itt és most ezt szeretném megmutatni....
1. A tojások megérkeznek.. néha csak porosak, néha ragadnak az összetört és ráfolyt záptojáslétől, és néha libaszarosak (bocsánat... :-D ) Egy részét kifújva kaptam (vettem) de a luk nem tetszett rajta, ezért bevállaltam a kifújást is... (lehet jövőre nem leszek ennyire válogatós.. nem jó feladat...)
2. Libasz.r eltávolító hypós lemosás után kifúrtam a két végét úgy ahogy nekem tetszett... a nagyobb luk került felülre, hisz azt a masni úgyis eltakarja.. ennyi volt a megfontolás oka..
3. A valamikor tojás névre hallgató trutymák kifújása nem egyszerű feladat.. Persze vannak erre eszközök, de nekem ilyesmire nem volt időm felkészülni... A szám és a tüdőm meg kéznél volt.. Persze hypós lemosás ide, vagy oda, nem nagyon volt kedvem ennyi tojást végignyalogatni.. Nem vagyok túl finnyás, de ami sok az sok... :-/ A szívószálas megoldás egész jónak bizonyult... Így nem is tűnt a dolog gusztustalannak... egészen addig, amíg sorozatban jöttek olyan tojások, amik már majdnem csipogtak... Ezek ugyanis nem friss étkezési célra alkalmas tojik, hanem keltetőbe bedöglöttek... Mindvégig imádkoztam, hogy nehogy legyen benne olyan, ami már felismerhető és nem fér ki a lukon... Nem volt szerencsére, de azért ezek az átalakulásnak indult dolgok így sem voltak nagyon bizalomgerjesztőek...

Azt hiszem egy ideig még nem akarok majd tojás rántottát enni...

A kifújás bevállalásának másik oka, hogy én  azonnal kimostam belülről is kicsit a héjat, így nem folyt munka közben a tenyerembe a büdös ragadós lé...

4. Egy kis szárítás után kezdődött a kreatív munka... de ne gondoljátok, hogy ez csak kellemes időtöltésnek tudható be... A fúrás közben olyan orbitális por keletkezik, hogy MINDENT ellep... igen-igen.. még a szempillámat is:

És az egész lakást... minden polcra, fiókba, szekrénybe behatol.... 

Nos, ez itt a szemüvegem, egy db tojás kifurkálása után... a látási viszonyok nem épp a legmegfelelőbbek:

Az idei tavasz pedig elmaradt, így esélyem sem volt egy fűtetlen külső helyiségben, vagy teszem azt a szép tavaszi langyi napsütésben az udvaron dolgozni... 

A munka folyamatáról menet közben összedobtam egy cikket a kreativvagyokra is, "Hímezz tojást flex-szel" címmel... 

5. Amikor minden lukacska a helyére került, újra hypózás következett (nem túlzok, 15 liter hypót sikerült elhasználnom...) Ez megadja a tojások végleges makulátlan fehérségét, és a belső hártyát is kimarja... innentől kezdve már a tojások szépek, gusztusosak :-) Azt viszont gondoljátok el, hogy a hypó gőzének belélegzése sem annyira egészséges dolog... de jól oldotta a tüdőmbe lerakódott port :-D

6. A minták decoupage technikával kerültek a tojásokra... itt nincs hátulütő :-) Az egyetlen kényelmetlenségmentes munkafázis :-)

7. Lakkozás... Minden egyes darab tojáskát hurkapálcikára tűztem, és egyesével mentem ki az udvarra lakkozni.. A lakk belélegzése gondolom jót tett a tüdőmben lerakódott pornak... segített a mész beépülésében :-) Csontritkulás kizárva... Száradni a tojásokat a virágcserepekbe szurkáltam.. A karácsonyfa kutyafüle volt ehhez képest.

8. Ez után következett a rengeteg masni kötözés, és ragasztás... Ebben meg kell említenem egy kellemes részt is, a szalagok beszerzését Gentischer Katinál. Ilyen kiszolgálásban egyetlen beszerzési forrásnál nem volt még részem, és gyanítom, nem is lesz :-) 

A kötözés számomra ezzel a 2 darab kézzel nem volt túl egyszerű feladat.. A virágkötészetet mindig is szerettem, de jelen tapasztalás után leteszek eme vágyamról. A ragasztással csak annyi volt a vaj, hogy a forró ragasztórúd leégette a bőrt az ujjamról... de az előzményekhez képest ez már elhanyagolható dolog :-)

9. Csomagolás... már az elvi megoldásnál gondokba ütköztem... posta, vagy futár??? Vajon jobb e egyik a másiknál??? A futár maradt.. Minden egyes darab tojit buborékos csomagolóanyagba bugyoláltam, cipős dobozokba pakoltam, és a cipős dobozokat raktam egy nagy kartonba... Egyetlen egy pillangónak hullott le a szárnya a hosszú úton.. Az út ugyanis valóban hosszúra sikeredett. Az M1-en vesztegeltek a hó fogságában az én kis drága tojáskám is... Mákjuk volt hogy ők legalább nem fáztak.. Kiszabadításkor visszakerültek Pestre, majd néhány nap után indultak újra útnak.. A futár a múlt héten meglátott az úton. Megállt a sáv közepén, és utánam kiabált, hogy megérkeztek e rendben a tojások! Hát nem aranyos????

10. Most tartok az utolsó munkafázisnál. Takarítás... a port fentebb említettem... ezt a részét nem ecsetelem... csak röviden annyit, hogy tegnap éjfélkor pucoltam ablakot...

Tudom, tudom, most azt kérdezitek, hogy akkor mi a francért csinálom???? Hát csak mert SZERETEM :-D 

Egy lelkes harcos, aki csatát vív az amatőr művészekért!!!

Érdekes gondolatok arról, hogy mitől számít amatőrnek vagy profinak egy művész... 

A videóban 7 perc környékén felvillan néhány képem, több rész azon a kiállításon lett felvéve, ahol én is kiállíthattam ezzel a kedves csoporttal. Büszke vagyok rá, hogy ott lehettem velük.... 

Zsidákovics Misi sokat tesz az "amatőrök" elfogadásáért, ami nehéz, de nemes harc... 

https://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=KUcicb5sbWU

Cicalány és Sünifiú :-)

A szerelem ugye gyermekké tesz???
Nem, ez a lámpa nem gyerekszobába készült... Egy szerelmes cicalány ajándéka a sünifiúnak:

Maszkmesterest játszottam...

Ezt az "oldalamat" eddig még nem sikerült kipróbálnom... Keresztfiam kérésére valami nagyon élethű, és gusztustalan, meg ijesztő és félelmetes sebet kellett alkotnom az arcára... azt hiszem sikerült:

Amikor elkészült annyit mondott: "Na én addig ma nem nézek tükörbe, amíg ezt le nem mossuk" :-)

Jelentem élek, csak némileg el voltam "havazva"

Hosszú szünet után jelentkezem újra...
Vén fejjel tanulásra adtam a fejem... hogy jó döntés volt-e?? Kérdezzétek meg majd 4-5 év múlva..
Minden esetre ez a dolog nem ilyen rozsdás agynak való már!!! De ha nem tettem fiatalon, vállalnom kell a következményeit most... Szóval túl vagyok az első megpróbáltatásokon, az első vizsgaidőszakon... nem volt könnyű, de kibírtam. Minden vizsgám megvan, az eredményeim jobbak lettek mint amire számítottam. Remélem ez végig így marad :-)
Főiskola... 3 év (minimum :-) ) Szóval lesznek még szünetek a közeljövőben itt a blogon, és alkotás terén is! (sajnos)
Igazgatásszervező szak... az ész döntött a szív helyett... ez nem vitás... valami művészetit szívesebben választottam volna
Székesfehérváron... a város gyönyörű... az óvárosi részt nagyon szeretem, várom is a tavaszt már, hogy esténként kicsit ki tudjuk ott szellőztetni a mindenfélével teletömött agyunkat :-)

 A tejes néni orra állítólag szerencsét hoz... nem bízhattam a dolgot a véletlenre, ezért alaposan megcsavargattam :-)

Most lesz 2-3 hónap szusszanásnyi idő, addig próbálok majd aktív lenni kicsit :-)

"Ismétlés a tudás atyja..."

mondtam a "robbantott" óra után, és belefogtam újra... elkészült:

ÓÓÓÓRIÁSI HIBA! Soha ne kövess el ilyet!

Az elméletet nagyon jól tudtam, mégsem követtem... Tanúságként mesélem el ennek a "felrobbant" órának a történetét!

Vettem egy 30x30-as üveglapot. Készült már ilyenre gravírozva óra, annak a közepén is magam fúrtam a lyukat az óraszerkezetnek a DREMEL üvegfúró szárával. Semmi probléma nem volt vele, ezért teljesen biztos voltam a dolgomban.. Na ebből a magabiztosságból adódott a probléma :-)
Tegnap előtt este naggggyon nem volt kedvem szétpakolni a gravírozó gépemet, amivel az üvegfúrást kellett volna végeznem, és ráadásul nagggyon kíváncsi voltam az új, Pébeo Prisme Fantasy nevű festékem hatására is. Bár az üveglap hátuljának barnára festése még hátra volt, így a fotó csak úgy a szőnyegre fektetve készült, de szerintem frenetikusan mutat(ott) még így is!

Nos hát így esett, hogy felcseréltem két munkamenetet, amit nem szabadott volna. Természetesen nagyon jól tudom, hogy az üveg fúrása még ezzel a gyémántszemcsékkel borított fantasztikus találmánnyal sem veszélytelen. Az üveg bizony nem nagyon szereti eme bántalmazást. Meg is bosszulta erőszakos cselekedetemet :-(
Egyszerűen felrobbant, és darabjaira hullott. Pedig mindent úgy tettem, ahogy kell, meg volt a hűtés-kenés is, és óvatos is voltam... "Morzsimozaik" lett belőle :-(

Maradj még nyár, maradj még napsütés!!!!

Egy picit próbálom tartóztatni a nap éltető sugarait, mert KELL NEKEM!
Ezért egy igazán a NAP motívumra termett üveg mécsestartót festettem. Ha melegével nem is, de a mécs fényével talán melengeti kicsit a lelkem a hosszú sötét estéken:

Esküvői dekor - a nyírfa árnyékában

Egy kedves pár keresett meg kérésével. Natúr nyírfa esküvői dekorokat szerettek volna. Így készültek el ferdén levágott nyírfa ágakból az asztalszámok, és két nagy nyírfa szelet jelölte a menyasszony és a vőlegény székét.
Szerintem mutatós lett, és igazán egyedi:
 

A festőművész és az üvegajtó...

Biztosan emlékeztek, tavaly decemberben részt vettem több művésszel egy közös kiállításon.
Ott ismertem meg többek között Tóth Attila festőművészt is.

Attila először azzal keresett meg, hogy segítsek neki az üvegfestészet technikájában, mert lakásfelújítása végső fázisaként egy üvegbetétes ajtót szeretne színesre varázsolni. Tapasztalataimat átadva valahogy így kezdtem levelem: Mindenféle ecsetkezelési technikát felejts el, amit eddig ismertél-használtál :-) Aztán mondtam még olyasmit is, hogy ez a festék folyik, csak vízszintesen, figyelni kell a megfelelő festékmennyiségre, mert ha kevés csúnya foltos lesz, ha sok meg átfolyik a kontúron stb... Nos segítő levelemmel azt hiszem elriasztottam Őt az üvegfestéstől :-) -legalábbis egy időre, mert további tervei még akadnak :-)
Hát így történt, hogy egy festőművész otthonába festeni mentem :-)
A minta megtervezése és méretarányosítása (micsoda szép magyar szó :-) után a színeket választottuk ki, majd eljött az első nagy nap, ami már a valóságos festési munka volt. Kezdődött úgy, hogy "csavard fel a szőnyeget" -  de rokiról nem volt szó, mert ahhoz útban lett volna a székekre felfektetett ajtó :-) Már maga a kontúrozás sem volt semmi élmény ekkora felületen. Az ablak mérete ugyanis 140 x 64 cm! Nagyon jól működött a "kontúr lógatós" módszer. "Végigszaladtam" így a kontúrt lógatva tízszer tizenötször az ajtó körül, és máris kész volt - a derekam :-), meg persze a kontúrok is. A derékkiegyenesítés épp elég időt vett igénybe ahhoz, hogy kezdődhessen a festés, a kontúrok megszáradtak. Aki festett már üveget, az tudja, hogy egy-egy kontúrral körbevett területet csak "egyszuszra" lehet végigfesteni.Ezek a területek újabb csapásokat mértek a gerincoszlopomra :-) De félretéve eme apró kellemetlenséget, kb 2 és fél napi nonstop festékcsepegtetés és pálcikatologatás után elkészült a nagy mű:

És ez itt már a helyén, átvilágítva, ahogy kell, és ahogy a lényeget adja! :-)

Ragyogó-szikrázó színek, ahogy a fény átvilágítja! Azt hiszem ez volt a cél:

Halászlé partyra készülve

Én kérek elnézést! :-) Csak 18 éven felülieknek!!!!

Az ajándék legénybúcsúra készült, megrendelésre... Nekem meg ugyebár azt kell teljesítenem, amit a megrendelő kér... Hát ezt kérte :-)
Biztos vagyok benne, hogy ez az igazán egyedi ajándék nagy siker lesz a legénybúcsún, jó poén. 
Persze a megrendelő is pasi... mi mást is tartana fontosnak, mint a piát és a p....  
Együttérzésem az ifjú arának... remélem kedves vőlegénye (és néhány nap múlva már a férje) megkomolyodik idővel, és előtérbe kerülnek más fontos dolgok is a közös életükben :-)
Jó mulatást, és nagyon boldog, hosszú közös életet kívánok nekik!

Azoktól pedig akik posztomat illetlennek tartják, elnézést kérek, de számomra ez egy munka volt, így itt a helye a többi között!

ESZTER - üvegfestmény portré fotó alapján

Kaptam egy nagyon jó sikerült, profi fotót egy szőke lányról. A feladatom üvegre festeni a portréját.
A kapott fotó szépia tónusú fotó volt, azaz sárgás-barnás árnyalatú kép.Namármost ugye az üvegfestmények az élénk, szikrázó, csillogó színekről szólnak... Majdnem egy teljes hónapon át vártam az ihletet, ami egyszer csak megérett, és ez lett belőle :-)

Ajándék Mark Webbernek

Ajándékot sokszor készít az ember fia (vagyis lánya) barátoknak, ismerősöknek, Jóskának, Pistának, Katának, Julcsának... De nem mindennap készít Mark Webbernek :-)
Egy kedves kolléganőm-barátnőm nagy Forma I. rajongó. Az idén ajándékkal készült kedvencének, Mark Webbernek, az ajándék elkészítését pedig rám bízta. Egy rajzot kaptam egy vigyori versenyautóról, és két vidám zászlócskáról. Ehhez hozzáadtam a Hungaroring pálya körvonalait, és pirográffal egy natúr fa tálcába égettem:

Szerintetek tetszett a megajándékozottnak???:

Edina és Mark:

És a Magyar rajongók:

Ilyen volt: II. DREMEL kreatív tábor

A tavalyi tábor nagy sikerére való tekintettel idén is megrendezésre került a DREMEL kreatív tábor Visegrádon, a Hotel Silvánusban.
A siker az idén sem maradt el. Hihetetlenül gyorsan kapkodták el a helyeket a résztvevők. A Facebookos nyereményjátékra is többen jelentkeztek, így egy szerencsés két főre szóló belépőt nyerhetett. Érdemes tehát figyelni a Bosch facebookos oldalát, a Dremel weboldalát és a stylist-ok ( Kata, Judit és Én :-) weboldalát is, ha a legközelebbi alkalommal valaki be szeretne kerülni.
A "stáb" már néhány hete lázasan dolgozott az előzményeken. Dóri és Annamari, és még sokan mások a Dremel képviseletében szervezték a tábor lebonyolítását. Katával és Judittal kitaláltuk, és megalkottuk a készítendő projektek prototípusait.
Judit és én is készítettünk egy-egy ékszertartó fácskát:

A borospohár és a nyaralások során összegyűjtögetett tengeri herkentyű újrahasznosítós mécsestartó-szélcsengő az én "agyszüleményem" volt :-) Örülök, hogy nagyon sok résztvevő kedvence lett :-)

Judit egy nagyon jól használható sajttállal rukkolt elő:

És egy dekoratív sütitartó tálat is hozott:

Kata egyedi - saját ízlésre, lakásba passzítható egyedi méretre elkészíthető - fogassal készült:

Aztán elérkezett a nagy nap. Mindent felpakoltunk, és Mi is elindultunk Visegrád "tetejére", a Fellegvárral szomszédos Hotel Silvánusba. Gyönyörű hely, gyönyörű kilátással, szuper ellátással, finom kajákkal, frissítő wellnessel (no a legutolsót a sorban nem sikerült megtapasztalnunk, pedig minden panorámaliftes út során sóvárogtunk a friss vízbe :-)

Pénteken érkeztünk. A két nagy termet berendeztük, a gépeket felszereltük, a mintadarabokat és minden apró-cseprő kelléket kikészítettük. Eközben érkeztek sorban a résztvevők is, majd elkezdődött a közös program. A megnyitó és rövid ismerkedés után azonnal birtokba vették a csajok a gépeket.

 
Én sokáig azt gondoltam, hogy az valahogy nem normális dolog, hogy egy nőt, egy anyát, egy háziasszonyt jobban érdekel egy barkácsgép, mint a fakanál. De most, hogy látom mennyire nem vagyok egyedül, megnyugodtam kicsit :-)
 A péntek nem csak az egymással való ismerkedésről szólt, hanem a gépekkel is ismerkedhetett az aki még nem használta őket. Volt lehetőség fúrni-vágni-csiszolni-gravírozni-égetni... stb, de egy aprósággal is készültünk erre a napra is. Saját készítésű ékszerkollekciót alkottunk :-) Erre is készítettem mintadarabot, de születtek egészen egyedi darabok is!

Este egy közös vacsora Mátyás Király udvarában "kézzel-lábbal" még tovább mélyítette a kapcsolatokat-barátságokat. A sült kacsazsír pedig jót tett a fűrészportól kiszáradt kezünknek :-)

Másnap korán reggel kezdtük a nagy alkotást, és a munkát csak egy finom ebéd erejéig függesztettük fel :-) Szerencsére az idén két nagy teremben dolgozhattunk. Az egyikben a sütitartó, sajttál, fogas projektet választók dolgozhattak Kata és Judit vezetésével, a másikban  a szélcsengős-hangulatvilágítás és az ékszertartó fácska készülhetett az Én segítségemmel. Persze a Dremel-Bosch fiúk-lányok is segítették a művek elkészítését, a gépek helyes használatát.
Sok-sok egyedi elgondolás valósult meg az idén is. Mindig öröm számunkra, ha a résztvevők nem csak "másolják" a mintadarabokat, hanem saját ízlésükre formálják azokat. Volt aki már otthon készült, és egyedi sablonnal érkezett, volt aki ott rögtönzött! :-)

Nagyon jó hangulatban telt a nap, hamar el is szaladt az idő, de mindenki elkészült a legfontosabb lépésekkel időben. Délutánra már annyira profin bánt minden csaj a gépekkel, hogy a "stáb" is alkotásba lendült :-) Én magam pl. kigondoltam, és az alapjait meg is alkottam a következő tábor egyik projektjének, de egyelőre nem árulok el többet :-)

Itt pedig megmutatok néhány kész alkotást. Ha nem sikerült a táborban maradéktalanul befejezned a munkát, és otthon még tettél hozzá, küld el bátran e-mailban, és feltöltöm!

Nagyon jól éreztem magam ismét ezzel az igazán kreatív csapattal. Remélem "jövőre veletek ugyan itt találkozunk" :-)